Rövid bemutatás
A tiszafa egy örökzöld tűlevelű fa vagy cserje, melynek puha tapintású, lapos tűlevelei egész évben díszítenek. Különlegessége, hogy rendkívül árnyéktűrő, ugyanakkor a napos helyeket is jól viseli. A nőivarú példányokon ősszel megjelenő piros magköpenyek (arillus) különleges látványt nyújtanak. Formára nyírva elegáns sövény, természetes állapotban pedig tekintélyt sugárzó szoliter növény.
Általános jellemzői
Magasság
1–15 méter, fajtától és metszéstől függően
Lomb
Puha, lapos tűlevelek, mélyzöld színnel
Virágzás
Kora tavasszal, apró és kevésbé feltűnő
Termés
Piros, húsos magköpenyben ülő mag
Növekedés
Lassú, de rendkívül hosszú életű
Felhasználás
Szoliter növény, sövény, formára nyírt dísznövény, temetők és parkok hagyományos növénye
Gondozási útmutató
Fényigény
A tiszafa kiemelkedően árnyéktűrő, ezért ideális választás árnyékos kertrészekbe is. A teljes napfényt is jól bírja, de nagyon meleg, tűző napos helyen nyári aszály idején igényelhet extra öntözést.
Talaj
Nem válogatós, de legszebben mélyrétegű, tápdús, jó vízáteresztő képességű talajban fejlődik. A meszes talajt is jól viseli, de a nagyon kötött, pangó vizes talajokat kerülni kell.
Öntözés
Frissen ültetve rendszeres öntözést igényel, később szárazságtűrő. A nyári hosszan tartó melegben a talaj enyhe nedvességtartalma segíti a szép lombozat megtartását.
Metszés
A tiszafa rendkívül jól tűri a metszést, akár egész évben formázható. Sövényként évi 1–2 alkalommal ajánlott nyírni, szoliterként ritkábban, csak a forma megőrzése érdekében.
Télállóság
Teljesen télálló, a magyarországi éghajlaton külön védelem nélkül is biztonsággal tartható.
